A babaúszás kezdő időpontjára vonatkozó tanácsok igen különbözőek. Azonban abban megegyeznek a vélemények,
hogy az első életévben elkezdett foglalkozás a leghatékonyabb. Az első hetek végére a baba köldöke már begyógyul. Ez idõ elõtt a köldökgyulladás veszélye miatt semmiképpen se vágjunk bele a "babaúszásba"! Amikor a baba már megpróbálja magát egyszerû mimika segítségével kifejezni, és akusztikai ingerekre is reagál hevesebb mozdulatok vagy a fej felemelésének kísérletével, akkor érdemes próbálkozni az elsõ vízhez szoktatási kísérletekkel, otthon, a fürdõkádban. Különbözõ elõkészítõ technikákkal: simításokkal, masszázsfogásokkal fokozhatjuk a baba jóérzését. A közös pancsolás az apával vagy az anyával a legcsodálatosabb a baba számára. Tartsd a gyermeket a nagy kádban szorosan magadhoz ölelve, hogy biztonságban és kényelemben érezze magát, a legjobb, ha az öledben ül a gyermek. Az apák számára is különleges élmény egy kis közös fürdés az utóddal. A sok érintés és simogatás intenzív és szeretetteljes apa-gyermek viszonyhoz vezet. A baba elsõ "úszó" mozdulatait az otthoni fürdõkádban láthatjuk, amelyek mind a vízben, mind a szárazföldön megfelelõ fejtartással elõhívhatók. Ezek a magzati életben is mûködõ elemi mozgásminták. Ha a vízben a hason fekvõ csecsemõ arcát megemeljük, a végtagok úszásra emlékeztetõ mozgást mutatnak, amely a fej víz alá merülésével összerendezett mozgássorrá alakul szemrésnyitással, levegõkifújással kísérve. Jellegzetes az elsõ reflexszerû mozgásoknál a láb mozgása. Jellegében a biciklizésre vagy "békalábtempóra" hasonlít. Az elsõ hónapokban a lábak mozgáskészsége nagyobb, mint a karoké.