Cook kapitány 1778-ban fedezte fel a Hawai szigetcsoportot. Meglepõdve tapasztalta,

hogy az újszülöttek hátukon fekve lebegnek a meleg áramlatokban és a lagúnákban. A nyugodt és meleg víz mellett élõ emberek valóban elõbb tanulnak meg otthonosan mozogni a vízben, mint járni a szárazföldön. A nyugati országokban sokáig alábecsülték az újszülöttek tudását, vízbeli képességeiket pedig teljességgel figyelmen kívül hagyták. A fordulópont 1930-ban érkezett el, amikor Dr. Myrtle McGraw közzétette cikkét a Journal of Pediatrics címû szaklapban - "A csecsemõk úszási szokásai" címmel. Dr. McGraw 42 gyermekrõl írt, és készített filmet életük elsõ két és fél évében. A gyerekeket újra meg újra megfigyelve összesen 445 esetrõl számolt be.

Nem szabad megfeledkeznünk Igor Csarkovszkijról sem, aki az egykori Szovjetunió területén tanulmányozta a csecsemõk vízi viselkedését. Módszereit sokan drasztikusnak tartják, de munkássága sokakat ámulatba ejtett. Fiatalon öngyilkossági kísérletet hajtott végre, belevetette magát a Fekete-tenger habjaiba. Életét két delfin mentette meg, akik kivitték, majd letették a tengerpartra. Ez az esemény "életre szóló élmény" volt számára. Ezután néhány év alatt különféle diplomákat szerzett testnevelési, biológiai, emberélettani ismertekrõl, majd szülésznek képezte át magát. Sokat foglalkozott az erõszakmentes szülés témakörével, rengeteg szülést vezetett le a Fekete-tenger öbleiben. Az igazi áttörést kislánya születése hozta el számára. Veta a hetedik hónapra született meg, alig nyomott többet egy kilónál. Nem sok reményt fuztek a megmaradásához. Csarkovszkijnak megengedték az orvosok, hogy saját maga kezelje kislányát. Habozás nélkül egy meleg vízzel teli fateknõbe süllyesztette a pici babát. Fejtámaszt barkácsolt neki, ami a víz fölött tartotta az orrát és a száját, nehogy megfulladjon. A gyermeket szinte állandóan meleg vízben tartotta, aki lassacskán elkezdett szopni. Anyja ezt a tevékenységet is a vízben folytatta a picivel, és megdöbbenve vette észre, hogy kislánya a víz alatt is folytatja a szopást, légzési zavarok nélkül. Ez úgy sikerülhetett neki, hogy gégéje automatikusan elzárta az utat a víz elõl a tüdõbe. Vetából egy egészséges vízbarát kisbaba lett. Hat hónapos korában már nyugodtan üldögélt a víz alatt kis medencéje fenekén az orvosok nem kis ámulatára. Ez volt tehát ama nagy fölfedezés, ami igen fontos szerepet játszott Csarkovszkij késõbbi módszereinek kifejlesztésében. A fiatal "csodadoktor" egymás után ért el szembetûnõ eredményeket a koraszülöttekkel olyannyira, hogy híre Moszkván túlra is elért. Sereglettek hozzá az emberek. Nem csupán a reményvesztettek, hanem az újat kutatók, mûvészek, sportolók is. Csarkovszkij eredetisége abban rejlik, hogy régóta "elõre látta" az ember visszatérését a vízhez. Álmot látott róla. Akkor kezdte ezt álmodni, amikor a delfinek megmentették az életét… "Jessica Johnson és Michel Odent Mindannyian a víz gyermekei vagyunk Biográf 1994, ISBN 963 7943 65 X"